Sokan már a jelentkezés után érzik, hogy „valami elindult”: izgatottság, feszültség, vagy élénkebb álmok is megjelenhetnek. Ez gyakori jelenség – a belső figyelem sokszor már előre hangolódik arra, hogy most kilépsz a megszokott mintákból, és elkezdesz magaddal dolgozni.
A csoportos családállítás egy vezetett folyamat, ahol biztonságos keretek között ránézhetsz egy elakadásodra, ismétlődő mintádra, kapcsolati helyzetedre vagy belső konfliktusodra – akár úgy is, hogy még csak ismerkedsz a módszerrel.
Miután mindenki megérkezett és helyet foglalt, az állításvezető röviden elmondja:
Fontos: itt nem kell „jól teljesíteni” vagy „szépen beszélni”. A cél az, hogy megérkezz – és a saját tempódban tudj kapcsolódni.
Sokan már segítőként is mély felismeréseket tapasztalnak, mert a képviseletek gyakran saját belső témákat is megérintenek.
Amikor rád kerül a sor, az állításvezető mellé ülsz, és néhány mondatban elmondod, miben van nehézség (nem kell hosszan mesélni).
Az állításvezető kérdésekkel segít:
Ezután kiválasztja, kik (vagy mik) jelenjenek meg a folyamatban – például:
Az állító a csoporttagok közül képviselőket kér fel ezekre a szerepekre, valamint saját magának is választ egy képviselőt.
A képviselők felállnak, és a térben elhelyezkednek ott, ahol számukra “jó” lenni.
Az első kép sokszor már önmagában beszédes: látszik, milyen dinamika működik a háttérben, és az állító kívülről rá tud nézni a saját helyzetére.
A képviselők a saját érzékelésük alapján jelenítenek meg helyzeteket, feszültségeket, kapcsolódásokat. Meglepően pontos mintázatok rajzolódnak ki – akkor is, ha a képviselők nem ismerik a történetet.
Az állításvezető a folyamatot végig kíséri és tartja, kérdéseket tesz fel, illetve úgynevezett oldó mondatokat is használ, amelyek segíthetnek:
Az állítás végén van tér a rövid megosztásra:
Itt nem tanácsokat adunk, és nem “megmondjuk a tutit”.
A megosztás lényege az, hogy ki mit érzett a szerepben, ez támogatja leginkább a folyamat mélyülését.
Úton vagyunk. Mindig. Tanulni, fejlődni, tapasztalni jöttünk.