Sokan próbálnak „jobban csinálni” mindent: többet dolgozni, okosabban dönteni, pozitívan gondolkodni, fejlődni.
Mégis sokszor ott van a belső feszültség: valami nem áll össze. Mintha lenne egy láthatatlan erő, ami meghúzza a határt.
A pénzhez, a munkához és az életfeladathoz való viszonyunkat gyakran a családrendszerből hozott történetek, hiedelmek és sorsok alakítják.
És ehhez jön hozzá a saját tapasztalatunk: kudarcok, megfelelés, félelmek, túlzott felelősség vagy épp az az érzés, hogy „én nem élhetek jobban, mint ők”.
A transzgenerációs szemléletben ez sokszor érthetővé válik.
Viszont adok tiszta logikát, mély felismeréseket és használható nézőpontokat, amik segítenek másképp látni, és idővel másképp működni is.
A végén kérdezni is van lehetőség.
Sokan hallottak már a családállításról vagy transzgenerációról, de közben bizonytalanok:
„Ez most mennyire valós?”
„Nem túl mély?”
„Nekem való egyáltalán?”
Vagy épp az a benyomásuk, hogy ez az egész túl megfoghatatlan és túl misztikus.
Az én célom az, hogy ezt a témát életszagúan, egyszerűen és racionálisan megmutassam.
Mert a transzgenerációs működések nem „különleges emberek különleges történetei”, hanem teljesen hétköznapi sztorik:
Az előadásban hétköznapi példákon keresztül mutatom meg, hogyan lehet ezt a szemléletet bevinni a saját életünkbe:
nem „nagy megfejtésként”, hanem praktikus, alkalmazható nézőpontként, ami segít kevesebb önhibáztatással és több tisztánlátással élni.
A végén mindig van lehetőség kérdezni.
